Jakab 4:13-17

Jakab 4, 13-17

4,12: De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?
13 Most tehát, akik azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk”, 14 azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Ugyan mi az életetek? Csak lehelet [pára; füst], mely rövid ideig látszik, azután elenyészik. 15 Ehelyett ezt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, [és] élni fogunk, s ezt vagy azt fogjuk tenni.” 16 Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban [büszkélkedtek nagyravágyásotokban]: minden ilyen kérkedés gonosz. 17 Aki tehát tudja, mi a jó (cselekedet), de nem teszi, bűne az annak. [Aki tehát tudja, a jót kéne tennie, de nem teszi…] [Aki tehát tudja, hogyan kellene jól cselekednie, de nem cselekszik…]

0. Kinek szól?
• Elbizakodott, büszke „gazdagok”. Akiknek van lehetőségük előre tervezni, akiknek van mivel dicsekedniük, kérkedniük.
• Gazdagság két forrása: kereskedés; földbirtokos arisztokrácia – mindkettő előkerül: 4,13 és 5,1: ugyanaz a bevezető kifejezés („Most tehát”): szakaszok elválasztása, figyelemfelkeltés, képzelt vitapartner megszólítása
• Nekem szól?

1. Hogyan tervezek?
• Minden Isten nélküli terv kérkedés/büszkélkedés (különösen a saját hasznunkra irányuló). Saját helyzetünk túlértékelése: nem rajtunk múlnak a külső körülmények. (Galata 6,3, Lukács 12,15-26)
• DE még ha be is válnak a terveink: semmit nem ér a siker, a gazdagság Isten nélkül.
• A terveim középpontjában Isten akarata van vagy saját hasznom? Az ÉN terveim ↔ Isten tervei?
a, Nem érdekel Isten terve; b, Megpróbálom rávenni Istent, hogy támogassa az én tervem; c, Én keresem Isten tervét, és aszerint cselekszem – hagyom, hogy Isten befolyásolja, felülírja az én terveim.
• Lásd még: Lukács 12,15-21, Apostolok Cselekedetei 18,21 és 1Korintus 16,7

2. Mi az ember?
• Nem látjuk a jövőt. Nem tudjuk teljesen befolyásunk alatt tartani a jövőbeli eseményeket.
• Ismeretlen jövő: bizonytalanság (tervek bizonytalansága) → Istenre hagyatkozás (megnyugvás)
• Még az sem rajtunk múlik, meddig élünk (Luk12,25: egy perccel sem tudjuk meghosszabbítani).
• Életünk: rövid és jelentéktelen. Gyorsan elmúlik, és nem sok nyoma marad.
• Az Úr akaratán múlik, meddig élünk, mi történik velünk. Keressük az Úr akaratát?
• Alázat fontossága: saját jelentéktelenségünk – helyes válasz: alázat, ráhagyatkozás Isten kegyelmére.
• Mennyit ér az életünk? Kik vagyunk mi?
• Jakab 4,14; Jakab 1,10 ↔ Máté 5,14-16; Lukács 12,24; Galata 3,26
• Szubjektív nézőpont: mi vagyunk a világ, az univerzum közepe.
• Külső nézőpont: pára, lehelet, füst vagyunk.
• Isteni nézőpont: kik vagyunk Isten szerint? Kik vagyunk Krisztusban? Egyszerre jelentéktelenek és végtelenül értékesek (mert Istenben vagyunk). Mi ad az életünknek értéket? Az, hogy Istenben vagyunk, az, hogy ő szeret bennünket.
• Lelkigondozási szempont: a büszke gazdagoknak írja Jakab, nem depressziósoknak, kisebbrendűségi komplexussal küzdőknek. Nem mindegy, kinek mondunk/írunk valamit.
Jakab 1,10-11: a gazdag pedig megalázott voltával [dicsekedjék], mert elmúlik mindez, mint a mező virága. 11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Galata 6,3: Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.
• Óember értéktelen; újember értékes: az az érték, aki Krisztusban vagyok. Az óember olyan, mint a fű, lehelet, pára; az újember örök.

3. Mivel dicsekedjünk?
• Galata 6,14: Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.
2Kor 12,5: Ismerek egy embert Krisztusban…Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem.
9b: Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
• Ne gazdagságunkkal, tehetségünkkel, áldásainkkal (még Istentől kapott áldásainkkal se), saját eredményeinkkel dicsekedjünk, hanem csakis azzal, hogy meghaltunk magunknak. Csak a Krisztus keresztjével és saját erőtlenségünkkel.

4. Tudom, mi az a jó, amit cselekednem kell?
• „Tudja” (εἰδῶ – eidó): nem képesség, hanem ismeret. Visszautalás az előző versekre („tehát” – ezért).
1, Élet rövidsége: jó cselekedetek. 2, Isten akarata, tervei (azok keresése és felismerése): jó cselekedetek. 3, Saját terveink nem jók – hiába válnak be, akkor is bűn, ha Istent kihagyva magunkra irányul.
• A jó tudásának, ismeretének cselekedetre kell sarkallnia, különben nincs semmi értelme. Nincs csak elméleti tudás. Sőt, különben bűn az, hogy nem tesszük, pedig tudjuk, tennünk kéne.
• Tudom, mi a jó, mégsem teszem? Jakab 1,27; 3,13
Jakab 2,8: „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, jót [helyesen] cselekedtek.” (De ez nem elméleti szeretet, hanem aktív szeretet.)
• Lásd még: Galata 6,9-10; 2Thessz. 3,13; 1Tim 6,17-18, Efézus 2,10
• Mi az életünk középpontja? Isten akarata (jó cselekedetek) vagy saját hasznunk, nyereségünk?
• Nem tudom, meddig tart az életem, de ameddig tart, addig cselekedjem a jót. Csak a mennyei kincsek gyűjtésének van értelme, csak az Isten akaratában járás a valóban értékes.
• Az Úr kezében van a jövő, s hogy minek kell(ene) velünk történnie. Kutatjuk, mi az Ő terve? Ha megtaláltuk, aszerint cselekszünk?

---

Galata 6,9-10: A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.
Jakab 1,27: Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. Jakab 3,13: Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz!
Efézus 2,10: Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

1Tim 6, 17-18: Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal

Lukács 12,15-21: Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.
Lukács 12,24-26: Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?